A magyar nép zivataros századaiból.
Hangzik Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én íródott Himnuszának alcíme.
Na, de hogyan is vált a költemény Magyarország alaptörvényébe iktatott állami himnuszává?
(Anton Einsle olajfestménye)
1823. január 22-én, azaz 198 évvel ezelőtt Kölcsey Ferenc szatmárcsekei birtokán, a nemzeti újjászületés hajnalán, egészen pontosan 5 óra 55 perckor, egy frissen gőzölgő kávéval a kezében leült íróasztala elé. A nyikorgó fiók hangja törte csak meg a reggeli órák síri csendjét. Egy teljesen szűz papírlapot emelt ki a fiókból, amit gondosan, akár egy ünnepi terítőt, helyezett fel a precízen elrendezett íróasztalára. A reggeli sötétség függönyét, a felkelő nap buzgó sugarai igyekeztek áttörni. Míg egyszer csak a sötétség világosságba váltott és a nap sugarai, mintegy színpadi fényként világították meg Kölcsey előtt heverő, üres papírlapot. A költő felnézett a tündöklő napra, lehunyta szemét és pár másodpercig hagyta, hogy a napsugarak feltöltsék magányos lelkét. Majd kinyitotta a szemét, pennáját tintába mártotta, és feljegyezte az első mondatot.
Isten áld meg a Magyart…
A magyarságnak a 19. századig nem volt önálló nemzeti himnusza. Hivatalos alkalmakkor mindenhol az osztrák császári himnuszt játszották. Ezt pedig egy igazi magyar nem tekinthette saját himnuszának, hiszen az 1848/49-es eseményeket követő megtorló intézkedések mindegyikét az osztrák császári himnusszal zárták le.
Ellenben volt egy Rákóczi nótánk, amit előszeretettel énekeltek a büszke magyarok. Azonban ezt az osztrák hatóságok rendszeresen betiltották.
A Himnuszt a magyarok közmegegyezése tette nemzeti imádsággá, viszont sokáig nem vált hivatalossá.
A Himnusz megzenésítésére is egy pályázatot írtak ki, a következő jeligével:
„Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey”
A zsűri soraiban többek között olyan szakemberek ültek, mint Vörösmarty Mihály, vagy Szigligeti Ede, drámaíró, színpadi rendező. A zsűri döntése egyhangúan Erkel Ferenc zeneszerző és karmester pályázatára esett.
A nyertes pályaművet először a pestiNemzeti Színház mutatta be 1844. július 2-án és július 9-én. Az első nyilvános, szabadtéri előadás pedig Széchenyi nevét viselő gőzhajó avatásán hangzott el, 1844. augusztus 10-én.
1865. december 14-én I. Ferenc József Pesten megnyitotta az országgyűlést. Mindenki arra számított, hogy szokásos módon az osztrák császári himnusz dallamaira teszi meg őfelsége a bevonulást, ellenben a magyar politikusok óriási meglepetésére a magyar Himnusz zenéjére tette mindezt. Ferenc József jól érezte, hogy a kiegyezési tárgyalások kezdeti éveiben némi gesztust kell mutatnia a magyarok irányába. Majd 1905. március 15-én, a 75 éves Ferenc József a pécsi kadétiskolába tett látogatást. A katonazenekar természetesen az osztrák császári himnuszt kezdte el játszani, azonban az uralkodó fogadására összegyűlt közönség egy emberként elkezdte énekelni Kölcsey himnuszát, ami aztán teljesen elnyomta a katonazenekar dallamait.
Meg lehet, hogy ez az aprócska incidens olyan mély nyomot hagyott Ferenc József lelki világában, hogy amikor Rátkay László politikus 1903. április 23-án két paragrafusból álló törvényjavaslatot nyújtott be „az egységes magyar nemzet himnuszáról”, akkor Ferenc József egy tollvonással hatályon kívül helyezte.
Viszont a király 1916. november 21-én bekövetkezett halálát követően, december 30-án, a magyar koronázások történetében először (és utoljára) IV. Károly, az utolsó magyar király nem az osztrák, hanem a magyar Himnusz hangjaira vonult be a Mátyás-templomba.
Kölcsey Ferenc legnagyobb hatású versének himnusszá válását végül csak a magyar alkotmány 1989-es módosítása hozta meg, melynek 75. §-a kimondta, hogy
“A Magyar Köztársaság himnusza, Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye, Erkel Ferenc zenéjével.”
– 1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról.
A 2011-es Alaptörvénybe ez a paragrafus az Alapvetés i) cikkébe került változatlanul. 1989. januárjától pedig január huszonkettedike hivatalosan is a magyar kultúra napja.
Emlékezzünk Kölcsey Ferencre és a Himnusz megszületésére.
Forrás: wikipedia
