1920. Budapest, január 5. A magyar békedelegáció hétfőn reggel 8 óra 50 perckor elutazott Párizsba, hogy átvegye a magyar békeföltételeket.
Ezúttal csak a főmegbizottak utaztak el, névszerint: Apponyi Albert gróf, Bethlen István gróf,1 Lersch Vilmos báró, Zoltán Béla ; és Somsich László gróf, velük j ment még néhány pénügyi, közgazdasági és katonai szakértő, továbbá a delegációhoz beosztott titkárság, fordító és technikai személyzet tagjai, összesen hatvanhatan.
A magyar kiküldötteken kivül a vonaton utazott el a békedelegációhoz beosztott két összekötő ántánt-tiszt: Lord Hay, angol lovassági hadnagy és Jacomini Hay tüzérhadnagy.
A pályaudvaron és környékén ezrekre menő néptömeg sorakozott, hogy jelen lehessenek a történeti mozzanatnál. Megjelent Huszár Károly miniszterelnök is, aki Apponyi grófhoz, a békeküldöttség vezetőjéhez rövid beszédet intézett.
Egy igazságos béke — mondotta — Európa békéjét is jelenti. Nem igazságos béke azonban, újabb katasztrófát jelent.
Apponyi gróf a miniszterelnök beszédére válaszolva, a többek közt ezt mondta :
A mai órák sötét bizonytalanságában legyen meg az a bizodalmunk, hogy a magyarság sorsa nem a mostani béke megkötésénél dől el.
A legrosszabb esetben is egy sötét folyosón kell átmennünk, amelyen túl ismét a napfény várakozik reánk.
A vonat elindulása előtt egy pár pillanattal érkezett meg Horthy Miklós fővezér parancsőrtisztje, aki a fővezér levelét adta át Apponyi Albert grófnak. Apponyi Albert gróf ezután búcsút vett a fiától, Apponyi György gróftól, kezet fogott a miniszterelnökkel és kíséretével együtt beszállt a vonatba. Ekkor egy úriasszony tört elő a tömegből és szenvedélyes szavakban tolmácsolta érzelmeit Apponyi gróf előtt. Pár pillanat múlva elindult a vonat.
A békedelegáció vonatát Komárom zászló- diszbe öltözött pályaudvarán nagy tömeg várta, mindenütt az integritást követelő táblácskák voltak. Percei kormánybiztos üdvözölte a delegációt, Apponyi Albert gróf rövid beszédben válaszolt. Tizenkét órakor érkezett a vonat Győr állomásra, ahol a város szine-java élén Metzner Antal püspök üdvözölte Apponyit, aki meghatva válaszolt.
A delegáció vonatát minden közbeeső állomáson küldöttség fogadta és üdvözölte, Apponyi minden küldöttség üdvözlésére beszédben válaszolt.
A vonat délután három órakor érkezett Bécs keleti pályaudvarára, ahol Gratz dr., magyar követ, a magyar kolónia egy része, valamint a bécsi és külföldi sajtó sok képviselője jelent meg és üdvözölte a magyar békedelegációt. A különvonat a bécsi nyugati pályaudvarról este hét órakor folytatta útját Párizsba.
Akkor még nem sejthették, hogy fél évvel később a bizakodásukat egy rettentően igazságtalan döntés fogja keresztül húzni és egy gyalázatos békediktátumot kell aláírniuk.
„Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének az elfogadása vagy aláírásának visszautasítása között, úgy tulajdonképpen azt a kérdést kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg. (…)
Gróf Apponyi Albert szavai 1920. január 20-án Párizsban.
1920. június 4-én Apponyi felvetésére a válasz sajnos az lett, hogy Magyarország öngyilkos lett azért, hogy ne haljon meg.
De milyen jó, hogy nem halt meg! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
