Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezić Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly és Ormai Auffenberg Norbert, Kazinczy Lajos, Ludwig Hauk, Lenkey János.
1849. október 6. Arad.
A nap, amit sose feledünk. Reggel fél hatkor kezdetét vette a véres megtorlás. Báró Julius Jacob von Haynau osztrák császári tábornok kirendelete a tizenkét hős tábornokot és egy ezredest a kivégző osztag elé. A császár nem kicsit személyeskedett. Úgy gondolta, hogy aki jobban megsértette a becsületét, azt kötél általi halálra ítéli, aki kevésbé, azt pedig “csak” golyó általi halálra.
“…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.”
Ferenc József utasítása Haynau számára.
“A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől.”
– Felix zu Schwarzenberg osztrák miniszterelnök, 1849.
Azonban október 6.-a “csak” a bosszúhadjárat drámai tetőpontja volt. Amit már kevesebben tudunk, hogy már augusztus 22-én a hiéna Haynau megkezdte a példa statuálást. Még pedig Ormai Auffenberg Norbert honvédezredessel, akit egy rögtön ítélő eljárással végeztetett ki Aradon. Aznap harminchatodik esztendejét betöltött fiatal katona kötél általi halálra ítéltetett. Gyakorlatilag Ormai Norbert honvédezredes lett ezzel az első aradi vértanú.
“… tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben. Ekképp az eljárásokat a legrövidebb időn belül befejezzük … Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől irtom ki a gazt.”
Haynau nyilatkozata
Haynau szavát betartva október 6-án végeztette ki a 13 aradi vértanút és Budapesten gróf Batthyány Lajost, Magyarország első miniszterelnökét. Sajnos ezzel még nem ért véget az október. Október 24-én mondták ki az ítéletet Kazinczy Lajos ezredesre, az ismert író-költő, Kazinczy Ferenc fiára is. Szegény Lajos próbálta menteni a menthetőt és többször is kérvényezte, hogy vizsgálják felül az ügyét, hiszen ő se nem tábornok, se nem hadtestparancsnok nem volt a forradalom és szabadságharc idején. A hadbírót és a haditörvényszéket csupán annyira hatotta meg a kegyelmi kérés, hogy “csak” lőpor és golyó általi halálra ítélték. Természetesen ezzel maximálisan elégedett volt Haynau is és október 25-én, reggel hét órakkor az aradi vár árkában agyonlőtték a 29 éves Kazinczyt. Meghalt a tizenötödik aradi vértanú is.
A tizenhatodik aradi vértanú az osztrák származású Ludwig Hauk volt.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ha osztrák, akkor miért lett aradi vértanú?
Nos, Ludwig Hauk 1848-ig az Udvari Kamarában dolgozott tisztviselőként, amikor is nyugalmazták. Ezután átállt a mi oldalunkra és aktívan részt vett a bécsi forradalomban. Majd annak leverését követően Magyarországra szökött és Kossuth pártfogásában még 1849 januárjában őrnaggyá is kinevezték. A forradalom és szabadságharc leverését követően Biharkeresztesen tartóztatták le, ahol előkerült egy kézirat. (Ez lett a nagyobb bibi. a szerk.) Ugyanis a bécsi forradalomban való résztvételéért először “csak” 12 év fogházra ítélték volna, de a kézirat, ami “Az uralkodó ház utolsó órái” címet viselte, felülírta a korábbi ítéletet. Ugyanis a kiadvány erősen bírálta Ferenc Józsefet, a császári családot és az egész császári királyi hadsereget. Ez pedig elég nyomós érv volt ahhoz, hogy a felségárulást is a rovására írják. 1850. február 19-én Aradon felakasztották.
Lenkey János tíz nappal Hauk kivégzése előtt az aradi várbörtön falai között halt meg, mint a tizenhetedik aradi vértanú.
Lenkey becsülettel végig járta a katonai ranglétrát. Kossuth Lajos javaslatára vezérőrnaggyá, majd 1849. március 15-én tábornokká léptették elő és a komáromi várőrség parancsnokának nevezték ki. Ezt a tisztséget egészen április 20-ig töltötte be, amikor Guyon Richárd tábornok vette át a parancsnokságot. A világosi fegyverletételt követően cári, majd osztrák fogságba került. Őt is Aradon állították hadbíróság elé, ahol már pszihés megbetegedésre utaló jelek mutatkoztak nála. Ezek a tünetek az idő előre haladtával csak fokozódtak. Az egyik orvosi jelentés az alábbit írta róla:
„Kiemelte az ablaktáblákat, eltorlaszolta velük és más használati tárgyakkal a bejáratot, meztelen vetkőzött, és csak útiköpenyével takarózva feküdt az ágyon; végképp senkit sem akart bebocsátani, és azt mondta, hogy csak az ablakon át hajlandó válaszolni a kérdésekre. Sem ételt, sem italt nem vett magához, míg a rettenetes éhség este rá nem kényszerítette.”
Lenkey János tábornokot végül hosszú betegség után 1850. február 9-én érte utol a halál.
Na, de a hiéna Haynau-t is utolérte ám a végzete. Ugyanis a megtorló, véreskezű intézkedések híre eljutott a nemzetközi köztudatba is, ami a bécsi udvarra is meglehetősen rossz fényt vetetett. Ezért Haynau-t inkább szélnek eresztették, mondjuk nem kis summával a zsebében. Viszont nagy zsével a zsebben sokra nem ment hosszú távon, hiszen Európa szerte persona non grata lett, vagyis egy nagyon nemkívánatos személy. Angliában, Brüsszelben, Párizsban egyaránt aggódnia kellett testiépségéért. A legendák szerint rendszeresen megpofozták és megrángatták bozontos bajuszát is. Végül 1853. március 14-én halt meg agyvérzésben, Bécsben.
Kiemelt kép forrása: Magyarország kormánya internetes oldal