“A komáromi erődrendszer Közép-Európa legnagyobb erődrendszere, mely magába foglalja a Csillagerődöt, a koppánymonostori homokhegyen a Monostori Erődöt és a Nagyigmánd felé vezető út mellett az Igmándi Erődöt.”
A Monostori erőd - Közép-Európa legnagyobb újkori erődje - 1850 és 1871 között épült. Az UNESCO Világörökségi Várományosi Listáján szereplő, klasszicista stílusú hadtörténeti műemlék lenyűgöző látványt nyújt hatalmas, precízen faragott kövekből épített falaival, a védműveket borító 3-4 méter vastag földtakarójával és több kilométer hosszú földalatti folyosórendszerével (kazamata-hálózatával). Monumentális méreteit bizonyítják a következő adatok: az erőd 25 hektárt foglal el, teljes területe lőterekkel együtt 70 hektár, épületek alapterülete 25 680m2, a helyiségek száma 640. Az erődben élő katonák legmagasabb létszáma 8000 fő volt.
A Csillag erőd - melynek elődje a törökkori Szent Péter palánk - az Öregvár keleti bástyájával szemben fekszik. Pállfy Miklós főkapitánysága alatt, 1568-ban kezdték építeni. 1586 nyarára készültek el a 100-100 lovas befogadására képes hídfők. A hídfőerődök feladata az volt, hogy óvják a meglepetésszerű támadásoktól a központi erődöt, blokkolják a folyami hajóforgalmat, védjék a meglévő, vagy szükség esetén épülő hajóhidat és támaszpontul szolgáljanak a támadók elleni lovasportyáknak. A török harcok elmúltával az erődrendszer elvesztette fő funkcióját, ezért elhanyagolták.
Az Igmándi erődöt, a komáromi erődrendszer legfiatalabb és legdélibb tagját 1871-ben kezdték el építeni. A tervezők az erőd alaprajzát úgy alakították ki, hogy széles arcvonallal rendelkezzen, így biztosítva azt, hogy a lehető legtöbb löveg nézzen az ellenség irányába. A zárt erődudvar északi oldalát egy laktanya zárta le. Az udvarból alagutakon keresztül lehetett a koffereket és a vállkoffereket megközelíteni. Az erőd védelmét a szabályzat szerint egy-négy század és 16-20 löveg látta el.
Diákcsoportoknak. Felnőtt csoportoknak.
Duna 1769,70 fkm jobb parti szelvény
